Talan sokan egyetertenek velem abban, hogy az evszakok kozul a tavasz a legszebb. Az uj elet, a termeszet ebredese, a megujulas, a lelki ujjaszuletes es felfrissules idoszaka. Pont egy eve, ezekben a kora aprilisi napokban erkeztem Japanba, azonbelul Yokohama varosaba.
Mely fajdalmat hurcoltam magammal, anyukam beteg szive februar kozepen megszunt dobogni. Ott kellett hagynom ot a kukullodomboi temeto hideg foldjeben.
Nagyon nehez volt osszekaparni a maradek energiamat, hogy uj eletunket felepitsem. Egyreszt talan hasznalt is kicsit a rengeteg uj dolog es tevekenyseg, melyek elvontak a figyelmem pityergos szomorusagomrol, masreszt, korabban soha nem erzett honvagy es duh mardosott egyszerre. A gyasz masodik szakasza, a „Harag“ munkalt bennem.
Az azota eltelt honapok az orszaggal es kulturajaval valo ismerkedes kulonbozo fazisain vittek keresztul. Utazgattunk, nezelodtunk, ismerkedtunk, sokat olvastunk, figyeltuk a japanok viselkedesmintait, probaltuk kifurkeszni eszjarasukat, gondolatvilagukat.
Ez viszont csak nagyon minimalis mertekben sikerult, talan meg zarkozottabb tarsadalom mint a kinai. Azt olvastam, hogy itt is megvan az a bizonyos „belso kor“ , vagyis az ucsi, ami egy adott csaladot, csoportot, barati kort, ceg tagjait …stb. jelenti, amelyen belul jobban ismerik egymast es felszabadultabban, oszintebben viselkednek.
A szoto a csoporton kivuliek fogalma, ahol egy japan ember egeszen mashogy viselkedik, sokkal formalisabb, visszafogottabb, nehezkesebb.
A „koron kivulrol” szemlelve latunk egy csomo furcsa, szokatlan, europai szemnek nem logikus dolgot, amit nem ertunk, nem erthetunk meg, csak akkor ha jobban megismerjuk a nyelvuket, kulturajukat, es termeszetesen bekerulunk egy ilyen korbe.
Akik regebb ota kovetnek, tudjak, hogy Shanghaiban tartozkodasunk alatt is vezettem naplot es az eltelt idoszakokrol osszegzo bejegyzest irtam. Itt van peldaul egy link az elso ev tapasztalatairol:
http://shanghaibanelni.blog.hu/2012/12/13/1_eve_shanghaiban
Most elerkezett itt is a szamadas ideje.
Emlitettem az elso cikkeim egyikeben, hogy mivel nagyon szerettem Shanghaiban elni, nehez volt otthagynom a varost, a baratokat, a finom ettermeket, a mindennapi vicces pillanatokat es nem utolso sorban Kina csodas termeszeti szepsegeit.
Az elso honapokban folyamatosan visszavagytam, aztan ahogy telt az ido, ugy halvanyult el a szines-lukteto vilagvaros kepe. Ha most kerdeznenek, biztosan nem koltoznek vissza.
A valtozas hatterben Japan pozitiv hatasai allnak, mely az itteni eletunket minosegive varazsolta. Nem akarom folyamatosan Kinaval osszehasonlitani, de itt szinte mindent megkaptunk, amit ott hianyoltunk: a tisztasag, a rendezettseg, szervezettseg, a japanok elore- es logikus gondolkodasanak kepessege, a megbizhatosag, a tisztelet es annak kimutatasa egymas irant, a napsutes, a kek eg, zamatos gyumolcsok, zoldsegek, finom etelek…
Ferjem szokta mondogatni gyakran: ha majd elkoltozunk Japanbol legjobban a tisztasag fog hianyozni. Sok orszagban jartunk mar, de ehhez hasonlot nem tapasztaltunk.
Pedig amiota itt vagyok utcaseproket nem lattam. Egyszeruen nincs szukseg rajuk, senki nem szemetel. Nincsenek kukak sem, az ital-automatak melle helyeztek szelektiv gyujtoket, aki nem oda dobja, az hazaviszi a szemetet.
Multkor olvastam egy cikket, hogy Magyarorszagon a Pilisi Parkerdo Zrt. lepesrol-lepesre felszamolja a kihelyezett szemetgyujtoket a budai hegyekben. A hir hallatan a kozossegi csatornakon ezrek haborodtak fel, hogy az erdeszetnek mar erre sincs penze?
Termeszetesen nem errol van szo, a tervezett kornyezetvedelmi program celja, hogy a jelenleginel tudatosabb kirandulokat neveljenek, akik tisztabb, egeszsegesebb erdot hagynak maguk utan. Most ugyanis hiaba vannak kukak, a szemet egy resze mellette, masik resze szanaszejjel az erdoben hever. A kirandulo, ahogy elhozta magaval a flakont es szendvicsek csomagolopapirjat, ugy haza is tudja vinni.
Ehhez viszont megfelelo oktatas, felelossegerzet kialakitasa, valamint a termeszet szeretetenek, tiszteletben tartasanak fontossagat kell felebreszteni, megertetni az elkovetkezendo generaciokkal.
Ez itt Japanban csodalatosan mukodik, a kornyezettudatos viselkedes alapjait mar az ovodaban elsajatitjak, ennek kovetkezmenyekent senki nem dobalja el a szemetet az utcan, a parkokban, az erdoben. Ugyesen hazaviszik es a szelektiv hulladekgyujtes szabalyai szerint szetvalogatva dobjak ki.
Masik fontos ertekuk, egymas tisztelete. Biztos lattatok mar hajlongo japanokat filmekben vagy esetleg eloben. Ennek az osdinak tuno udvozlesi formanak evszazadok ota kiemelt szerepe van a japan kulturalis etikettben. Majd egyszer bovebben kifejtem, mert igen komplex es szerteagazo szabalyrendszere van. Peldaul kulonbozo a nok es a ferfiak meghajlasa, valamint a meghajlas modja fugg a kortol es a tarsadalmi statusztol is.
Annyira beleivodott a lenyukbe ez a koszontesi mod, hogy meg akkor is hajlonganak amikor telefonalnak, pedig a masik fel nem latja oket.
Uzletben a penztaros meghajolva koszon, amikor sorra kerulok, megkoszoni a vasarlast, majd melyen meghajolva, mosolyogva bucsuzik: Jojjon maskor is! Itt a vevonek hihetetlen tisztelete van.
Tobbszor latok olyat, hogy ket no talalkozik es beszelget az utcan, majd amikor tovabb indulnanak, az elkoszonesi rituale veget nem ero meghajlasbol, mosolygasbol es szinte eneklesbe atmeno Hajimemashite! (orulok, hogy talalkoztunk!), Mate ne! Ja matane, Jaa matane, Jaane, Dewa mata…( szia, legkozelebb talalkozunk…, az angolban a „see you“-ra vagy“ then see you next time“-ra lehetne forditani)…koszonesekbol all.
Igen nagy hangsulyt kap az udvariassag, meg abban a helyzetekben is, amikor egy japan nem feltetlenul akar udvarias lenni. A nyelv es a kulturalis etikett nem teszi lehetove a normaktol valo elterest.
Szinte mindenert elnezest kernek, erre az egyik leggyakoribb szavuk a “sumimasen”, azaz bocsanat. Meg akkor is ha valami nincs az uzletben, amit venni szerettel volna.
Masik nagy pozitivum a biztonsag. Itt van a vilagon az egyik legalacsonyabb bunozesi rata.
A hasznalati eszkozok es a masik tulajdonanak tisztelete olyan eros, hogy fel sem merul, hogy elvegye. A metro bejaratok elott hagyott biciklik egy resze nincs is lezarva, de senki nem viszi el oket. Olyan elofordul, hogy veletlenül a maset viszi el mert faradt, sotet van, esetleg kisse illuminalt allapotban van de masnap vissza viszi. Errol irtam a biciklis bejegyzesben, ami (hogy egy kicsit buszkelkedjek), felkerult az Index2 oldalara annak idejen:
http://yokohamabanelni.blog.hu/2016/10/05/biciklizes_630
Az aruhazakban, ettermekben, szolgaltato egysegekben, ingyen elviheto ernyok vannak kirakva, amit esos idoben hasznalhat a vendeg. De legtobbszor ezeket is visszaviszik. Ernyobol nagyon sok van, korlatra felakasztva a jarda szelen, metro aluljarokban, biciklitaroloknal…ha eppen esik, akinek szuksege van ra elveszi, aztan otthagyja valahol, hogy masnak is szolgalatot nyujtson.
Konkret esetrol tudok beszamolni, amikor ferjem egyik kollegaja az etteremben hagyta a penztarcajat, orakkal kesobb vette eszre a hianyat, visszament, a penztarca ott volt az asztalon, kisse kijjebb tolva a szelere. Az asztalnal uloknek eszebe sem jutott zsebre tenni, semmi nem hianyzott belole.
Turelmesek, fegyelmezettek es szabalykovetoek. A metro aluljaroban szabalyos, rendezett, erkezesi sorrendben allnak es igy is ulnek fel. Nincs tolakodas, konyokles, furakodas, lokdosodes, mint peldaul Kinaban. A metro kocsikban, buszokon az idosek, varandosok, es kisgyermekesek szamara kijelolt helyekre nem ulnek le.
Utazas alatt csend van, mobilokat telefonalasara nem lehet hasznalni, nem illik hangosan beszelni. Kina utan ez kesz feludules.
Mindenhol van lift, a mozgasserult emberek metrozasa egyszeru, az utpadkak sem jelentenek akadalyt, elore engedik oket, figyelnek rajuk. A jelzolampak a legkisebb keresztezodesben is „enekelnek” a latasserult emberek atkeleset segitve.
Hivatalokban sorszam nelkul is mindenki tudja, mikor kovetkezik, nem probalnak ugyeskedni, elorebb jutni. Egyszeruen tiszteletben tartjak masok idejet es ettol nagyon jo erzese tamad az embernek.
Azert irtam le ezt a sok jo dolgot, mert nagyban hozzajarultak, ahhoz, hogy gyorsan megkedveljuk az orszagot.
Kinaban kicsit at kellett vennunk az o stilusukat, ha ervenyesulni akartunk, pl. egy egyszeru metrora szallasnal is, hozzajuk hasonloan furakodni, konyokolni kellett, ha nem akartunk lemaradni.
Japanban az ember jobbik enje kerul eloterbe, az elet szamos teruleten kevesebb a stressz, szabalykoveto eletviteluk nyugalmat ad.
Persze van olyan is boven, hogy a tulzott szabalyozastol valami nehezkesen es neha logikatlanul mukodik, de egy ilyen nagy fogaskereknel elfogadhato par centimeteres csuszas.
Masik dolog, ami nem szimpatikus, a bonyolult metro es vonat halozat. Google Map nelkul mai napig nem tudnek kozlekedni. Egyebkent helyiek is meseltek, hogy szamukra sem mindig egyertelmu, es elofordul hogy rossz vonalra szallnak, vagy a menetjegy ara nem egyezik azzal amit a telefonjuk mutatott.
Ha ok eltevednek, konnyebben korrigaljak mint mi, ugyanis alig van angol kiiras. Ha megkerdezunk valakit, azok szoktak segiteni akik tudnak es mernek is beszelni angolul. A tobbiek zavartan razzak, vagy lehajtjak a fejuket.
Allitolag sokkal jobban tudnak angolul, mint mi gondoljuk, csak neha azt hiszik nem beszelnek nyelvtanilag helyesen vagy nem jo a kiejtesuk, ezert szegyenlosen hatterben maradnak.
Nyugati fejjel gyakran nehez megerteni a japan kommunikaciot. A kinaiakhoz hasonloan ok sem mondanak egyertelmuen nemet. Nem szivesen mondanak ellent, helyette homalyos mondatokkal probaljak kivagni magukat. Egyik leghatarozottabb visszautasitasuk peldaul a „Kangaete okimasz“(Meggondoljuk).
Kenytelen vagyok megint Kinat emliteni, ott is rendkivul idegesitett az allando szipogasuk, sajnos itt sem kulonb a helyzet. A szortyogas, szipogas teljesen elfogadott, na de az orrfujjas az neeeem! A nyilvanos helyen, plane ebedloasztalnal valo orrfujjast visszataszitonak es illetlensegnek tartjak. A muvelettel persze semmi baj nincs, csak ilyenkor felre kell vonulni. A hasznalt papirzsebkendot azonnal el kell dobni, eszunkbe se jusson zsebre rakni!
Mi nem szipogunk, ha ki kell fujni az orrunk, akkor elfordulunk es kifujjuk. Szamunkra az a gusztustalan, ha a fulunkbe szortyognak.
Egy evvel ezelott, erkezesemkor bontogattak szirmaikat a cseresznyeviragok. Akkor az Ueno parkban csodaltuk oket:
http://yokohamabanelni.blog.hu/2016/04/25/cseresznyeviragzas_686
Az utcankban eloszor a tulipanfak, majd utana rogton a cseresznyefak bontottak viragot. Vegig az ut mellett hofeher, tomott furtokben integetnek a jarokeloknek. A szemben levo park setanyait arnyas cseresznyefak szegelyezik. A tavolban a Fuji, meg teli, feher kontoset viseli.
Az elmult vasarnap az emlekezes jegyeben telt, ellatogattunk Shin-Yokohama parkjaba ahol a Tsurumi folyo partjan lattam az elso cseresznyefakat.
A viragba borult cseresznyefak alatt piknikezo emberek joletet, nyugalmat, harmoniat arasztottak.
Ahol ennyire szeretik a szepet, a termeszetet, a vidam kozossegi eletet, ott ezutan sem lesz rossz dolgunk azt hiszem.
