Nem tudom, hogy van-e meg a vilagon olyan orszag, ahol ennyire tiszteletben tartjak az idoseket, itt Japanban nemzeti unnep jelzi az iranyukba valo odafigyelest, torodest.
Az unnepet 1966 ota tartjak nyilvan, ekkor fogadtak el az idosek szocialis biztonsagat garantalo torvenyt is. Pontos napjat, szeptember harmadik hetfojere tuztek ki, iden ez 17-kere esett.

Japanul “Keiro no Hi” az unnep neve, vagyis „Tisztelet az Idoseknek Nap”, celja, hogy a fiatalok meghalaljak az eddigi torodest az idosebb generacionak. Az unnepsegeken iskolas gyerekek es fiatalok enekelnek, tancolnak, sutemennyel, edesseggel kinaljak az idoseket, a szomszedok kisebb ajandekkal vagy meleg ebeddel felkeresik a kozelukben elo idoseket, a kormany koszonto levelet kuld nekik.
Mar 1963 ota kialakult az a szokas, hogy akik betoltottek a 100. eletevuket a japan allam egy ezustbol keszult szakes poharat ajandekozott nekik. Abban az evben csak 153-an voltak, de ez a szam folyamatosan novekedett es 2009-ben ugy dontottek, hogy a koltsegek csokkentese erdekeben kisebb kupat adnak. 2014-ben mar 29.357-en kaptak ezust szakes poharat es ez arra kesztette a kormanyt, hogy ezutan mas anyagbol keszitsek el a poharakat, vagy egyszeruen csak levelet kuldjenek.

A vilagon Japanban a legmagasabb az idosek aranya. A belugy- es tajekoztatasi miniszterium e fontos nap alkalmabol bejelentette, hogy a 70 even feluliek aranya immar atlepte a 20%-ot, a 65 even feluliek szama pedig a teljes lakossag 28.1%-at teszi ki.

Iden is sok program kozul lehetett valasztani, en szinhazba mentem, ahova a felso ket szintre 1000 yenert lehetett jegyet venni az eloadas napjan. Az eloadas cime: Oedo Vaudeville Show and Traditional Geisha Dances VIII, amelyet, nevebol itelve immar 8. alkalommal rendeztek meg.

A Nemzeti Szinhaz (National Theatre of Japan - Kokuritsu Gekijō) Chiyoda szomszedsagaban, Hayabusa-chō keruletben helyezkedik el, es az epulet kivulrol a legnagyobb joindulattal sem nevezheto szepnek.
Belul ket szinhaztermet alakitottak ki, a nagyobbat kabuki (tradicionalis japan drama ahol a magasan stilizalt dallamok, tanc, eroteljes mimika, pantomim, tulzott gesztusok es testmozgas a jellemzo, es ma mar csak ferfi szineszek adnak elo) es Buyō eloadasokra (hagyomanyos japan eloadomuveszet, amely a tanc es pantomim kevereke), a kisebb termet bunraku (hagyomanyos japan babszinhaz), gagaku (osi csaszari udvari zene es tanc, egyfajta japan klasszikus zene), shōmyō (japan buddhista enek, amelyet elsosorban a Tendai es a Shingon szektakban gyakorolnak), kisebb buyō produkciok es nepszinhazi eloadasoknak ad helyet.

Eleg sokan voltak, foleg idosek, es legalabb masfel orat sorban alltunk, mig megvehettuk a jegyet, aztan fel 3-kor beengedtek. Az elocsarnokban szinhazi eloadasok plakatjai, hires szineszek kepei, ajandekbolt, kisebb kavezo es etterem talalhato.
Egyik asztalnal gesakkal lehetett kiprobalni a hires Konpira fune fune nevu jatekot, amit altalaban a vendegekkel szoktak jatszani a Ozashiki osszejoveteleken, vagyis a vacsorazos-italozos-szorakoztatos esteken. Ezeket a kozkedvelt jatekokat Ozashiki asobe (party/drinking games) nevvel illetik, amit partijatekoknak lehet forditani es lenyeguk a vendeg szorakoztatasa/ellazitasa/leitatasa.
Gondoltam, itt az alkalom kiprobalni es csodak-csodajara megnyertem.
A jatek lenyege roviden: egy kis asztalkan a ket jatekos kozott egy fejjel lefele forditott szakes pohar pihen. A dal ritmusara meg kell erinteni a pohar tetejet vagy felemelni azt, aztan tapsolni. Amikor egyik jatekos megemeli, a masiknak zart okollel koppintani kell az asztalkan. A zene egyre gyorsabba valik, es elobb-utobb egyik jatekos teved es innia kell egy kupica szaket. Itt most nem volt szake, de a gesa elmagyarazta, hogy altalaban ez a “buntetese” a vesztesnek.

Az eloadas elso reszeben a "Mito Daikagura" kereten belul, egy testeverpar, Yanagiya Koyuki es Yukinosuke bemutatojat lathattuk. A daikagura egy viszonylag kevesse ismert, hagyomanyos japan szorakoztato muveszet, meg az Edo korszak elotti idokbol, amely magaban foglalja a zsonglorkodest is.

Kovetkezett a "Kamikiri", vagyis a papirvago kezmuvesseg bemutatasa, melyben Hayashiya Shoraku mester varazslatos tehetseget lathattuk. Barmit kivagott egy A4-es papirlapbol, amit a kozonseg kert, pedig nem egyszeru feladvanyok voltak, hanem olyanok, mint pl. fekete varju a sotet ejszakaban, feher nyuszi a hoban…stb. Egy kis talalekonysaggal mindet megoldotta az idos bacsi. Vagas kozben a teste folyamatosan hullamzott, mozgott es kozben meselt. A kulfoldiek audio guide-ot (tarlatvezeto gep) kerhettek a fulukbe, de mivel szinrontolmacsolas folyt benne, eleg gyenge es hianyos volt.

Az elso resz utolso programja a "Rakugo", egy hagyomanyos mesemondo muveszet, amely szorakoztato elettorteneteket es utcai jeleneteket idez vissza a viragzo Edo-idoszakbol.
Az 1955-ben szuletett Shunputei Koasa mesemondo (a kepen), az “Otoko no Hanamichi” cimu tortenetet elevenitette fel, mely egy fiatal szemorvos Gentaro Nakarai es a hires Kabuki szinesz, Nakamura Utaemon baratsagarol szol.

A masodik reszben kovetkeztek a csodalatos gesa tancok, de sajnos ezekbol csak nehanyat tudtam megorokiteni, mert eszrevettek, hogy videozok, es ugye tilos volt.
A tancosok Tokio 6 szorakoztato negyedebol erkeztek: Shinbashi, Akasaka, Asakusa, Kagurazaka, Yoshicho es Mukojima. A kozos tancok utan olyan egyedi tortenetek adtak elo, termeszetesen tancmozdulatokkal, amelyeket csak a gesa teahazakban szoktak. Eloszor nehany kep:

Nagyon sajnalom, hogy ezekbol nem tudok tobbet mutatni, viszont talaltam egy videot a Youtube-on a tavalyi eloadas osszefoglalojarol:

 A vegen a tancosok kijottek az elocsarnokba, megkoszontek, hogy eljottunk es szivesen pozoltak a kozos fenykepeken.