Ferjem, masfel honappal korabban erkezett Japanba es telefonon minden nap oriasi lelkesedessel meselt a varosrol, az emberekrol, a munkajarol es munkakornyezetrol, arrol amit utazas kozben tapasztalt, szoval az elso benyomasairol, ahogy mondani szoktuk.

En tudtam, hogy mar azzal sokat nyertunk, hogy nem kell tovabb a koszos, szmogos levegot szivni Kinaban. Japanban kek az eg, tengeri sos levegot csempesz a szel a hazak koze, tisztasag van es remelhetoleg az emberek is kulturaltabbak. Viszont azt amit a ferjem probalt nekem atadni, nem voltam kepes felfogni, nem tudtam elkepzelni. Igaz, ehhez hozzajarult a fajdalom es a gyasz, melyet szeretett edesanyank elvesztese okozott.

Kepeket is kuldott, meg videot, mindhiaba.
Az orszag, a varos csak most kezd megmutatkozni szamomra, amikor lassan 1 honapja itt vagyok. Most veszem eszre az ut menten nyilo apro viragokat, a boltok izleses, viraggal diszitett bejaratat, azt, hogy az utak mennyire tisztak, a mosolygo, kedves eladokat a boltban, az utca emberet aki hajlongva bucsuzik, koszon embertarsanak, a rovidnadragos, feketehaju kisfiukat es copfos kislanyokat akik csevereszve ballagnak haza az iskolabol…

A zsibbadtsag lassan mulik es nyiladozik az elmem, a kivancsisagom a korulottem levo vilagra.

Az, hogy a Fuji vulkan minden reggel bekandikal a nappalink ablakan, fantasztikus elmeny. Hofodte sipkajan rovid ideig csillog a napsugar, aztan szegyenlosen felhobe burkolozik. Napkozben alig mutatkozik, aztan naplementekor ujra latni engedi magat, ha tiszta az eg.

Ami a legjobban feltunt elso perctol, az a csend. Senki nem orditozik, nem telefonal hangosan, nem bombol a zene es a fulserto reklamszlogenek az utcakon. Siri csend honol a metron, a buszokon. Figyelmezteto szoveg mondja be, hogy mindenki halkitsa le a telefonjat, ne zavarjak egymast a hangos csorgessel, beszelgetessel. Olyat is lattunk, hogy ha megcsorrent a telefonja, leszallt es ugy beszelt, valoszinu a kovetkezo busszal utazott tovabb. Tilos enni, inni, biciklit, allatot szallitani. Ezt ha latnak a kinaiak, biztos vilagga futnanak. Ilyen szabalyok betartasara ok nem kepesek. Marmint meg kell hogy tanuljak, mert itt is sok kinai el, kinai varosresz van kialakitva, tehat valamennyire csak alkalmazkodtak.

Csend van az utcakon is, a jarmuvek zajat leszamitva. Nem dudal senki, mindenki jolnevelten kozlekedik, autok megallnak a zebranal, biciklis hangtalanul kikerul, nem csilingel a hatad mogott, nem haladnak keresztul-kasul a mozgo etelarusok, akik jokora olajfoltokat es szemetet hagytak maguk utan, ha megalltak sutni, fozni, arulni.
Itt olyan tisztak az utak, hogy a puliszkat lehetne enni roluk. Egy szem por sehol. Kinaban elment mellettem egy busz es beteritett porral a fejem bubjaig.

Az kicsit zavaro, hogy a biciklisek nem az uton, hanem a jardan kozlekednek. Na de nem ugy kell elkepzelni a szamukat mint Kinaban vagy Vietnamban. Nincs sok es csendben tekernek, kerulgetik a gyalogosokat. Mivel nem csenget, sosem tudom mikor van a hatam mogott, csak hirtelen elhuz mellettem.

Angliahoz, Uj Zelandhoz hasonloan, itt is jobbkormanyos autok vannak. Talan vezeteskor ezt nehezebb megszokni, kontrollalni, kozlekedesnel megtanulhato.

A higieniahoz hozzatartozik, hogy minden elelmiszer elore csomagolt. Csodalkozva, neztem a kozertben az arakat, nem tudtam, hogy ez most 1 kg-ra vonatkozik vagy az adott csomagra. Minden adagokra osztva csomagolva van, pl. 6 szem krumpli, 4 szem paradicsom, 3 banan, 10 dkg eper, fel deka szeletelt pore-hagyma, 30 dkg csirkemell, 20 dkg daralt hus…stb.
Tehat nincs az a jo kis piac mint otthon, vagy Kinaban, hogy odamegy az ember es kedvere valogat. Ez hianyozni fog nagyon.
Ha mar a boltban vagyunk, el kell mondanom, mennyire sokkoltak az arak. Hosszu percekig nezegettem, szamolgattam, most akkor tenyleg ennyibe kerul? Ez egy vagyon…ez nem lehet igaz. Atszamoltam forintba, attol meg rosszabbul lettem. Hogy lehet ennyire draga minden? Hogy tudnak itt megelni az emberek? Az elso napokban, csak azon agyaltam, hogy fogok tudni itt magyarosan fozni ilyen arak mellett?  Oke, imadjuk a sushit, meg nehany japan kajat, de nem lehet mindig azt enni.
A ferjem nyugtatgatott, hogy megleszunk, ne aggodjak. Ez sajnos sokkal dragabb orszag, mint Kina, de most ehhez kell alkalmazkodnunk. El kell felejteni az allando atszamolast, mert attol meghulyul az ember.
Most direkt nem irok arakat, hogy legyetek kivancsiak! Ugyis tervezek majd elelmiszerboltos-vasarlos posztot, majd ott!

Most a vegen, muszaj elmondanom, mennyire imadom az itteni veceket: halk zene szol, meleg az uloke, meleg viz obliti, mossa a popsit, meleg levego szaritja, ….hmmmm…igy lehet elni keremszepen. Annyi gomb van rajta, mint egy pilotafulkeben. Csak nehogy egyszer rossz gombot nyomjak es katapultaljak :)
A mi vecenkben van meg egy pozitivum: a tartaly tetejen kis kezmoso-kagylo van kialakitva es amikor lehuzzuk, akkor kezet tudunk mosni azzal a vizzel amivel a tartaly ujratelik. Gazdasagos es kenyelmes. Ilyet vinnunk kell haza!

Nos kedveseim, remelem mindent leirtam, ami az eszemben volt, nemsokara jelentkezem. 

Ui. Nyomkodjatok serenyen a "Kovetes" gombot, a jobb felso sarokban, mert meg csak 4-en vagytok! :)