Az ember neha megunja a langymeleget es arra vagyik, hogy atjarja csontjait a fagyos levego es ropogjon laba alatt a ho. Mivel Yokohamaban nem szamithattunk igazi telre es hoesesre, december 29-en osszepakoltunk es nehany napra elutaztunk a Japan Alpokba.
Az utiterv Nagano, Yamanouchi, Matsumoto es kornyeke. Latnivalok es programok tekinteteben bovelkedik a videk. A furdozo majmokat mar regota szerettem volna latni, igy ez volt az elso celpont.
A Jigokudani Vadmajom Park (Jigokudani Yaen Kōen) a Yokoyu-folyo volgyeben fekszik 850 m magasan, Nagano megye eszaki reszen. A vulkani tevekenysegeknek koszonhetoen a kornyeken rengeteg hoforras buzog elo a fold melyerol. Ezt a jelenseget a japanok altalanossagban „jigoku”-nak, azaz „pokoljelensegnek” nevezik. Az orszagban tobb, hasonlo terulet is azonos neven szerepel, ez a folyovolgy a „Pokol-volgy”elnevezest kapta.
A Joshinetsu-Kogen Nemzeti Parkhoz tartozo teruleten szabadon elnek az oshonos japan makakok (Macaca fuscata). Melegebb idoben beveszik magukat az erdo surujebe, de telen, mikor bekoszont a hideg, es 4 honapig vastag hotakaro boritja a videket, a melegvizes forrasok kore tomorultek, melegedni. A park dolgozoi epitettek egy medencet szamukra, amelyben mai napig szivesen ejtoznek. Bar a makik hozzaszoktak a -15 fokos hideghez, es telire vastagabb bundat novesztenek, a csontig hato fagy ellen hosszu orakra beulnek a gozolgo termal vizbe, sot ebbol is isznak.
Jigokudani Yaen-koen 1964-es megalakulasa ota vilagszerte nepszeru hely lett a furdozo makik medenceje. Szinte folyamatosan tomeg veszi korul es megallas nelkul kattognak a fenykepezogepek. Mindig tortenik valami, minden arckifejezesuk mas es mas erzelemrol arulkodik: ugralnak, jatszanak, verekednek, szerelmeskednek, kurkasszak egymast, vagy csak behunyt szemmel szunyokalnak a gozolgo vizben. Orakig el lehet nezni, ahogy a homajmok elik es elvezik mindennapi eletuket. Olyan, mint egy valosag show, csak ertelmesebbek es erdekesebbek a szereploi.
Az evek soran hozzaszoktak az emberek kozelsegehez, kozottunk setalnak, leulnek a labunk melle, vagy eppen farkasszemet neznek kamerankkal. Ha betartjuk a biztonsagi eloirasokat, senkinek nem esik baja.
A medence kizarolag a homajmoke, nekunk ott van a tobbi furdo. Erre kulon tabla figyelmezetet, bar nem tudom kinek jutna eszebe bemaszni a majmok melle. Visszafele uton lattam, hogy a Jigokudani onsen egyik kinti medencejebe ket pasi martozott es a majmok beszemtelenkedtek mellejuk. Latszolag nem zavarta oket, de kis ido mulva egyik hapsi kiult a medence szelere. Lopva keszitettem egy kepet, de homalyos lett.
Mi eloszor Naganoba utaztunk, onnan a legegyszerubb megkozeliteni a parkot. 1 oras vonatozassal, vagy buszozassal lehet elerni Yamanouchi varosat, ahonnan mar gyalogszerrel megyunk tovabb. Busszal direktbe lehet menni, vonattal egyszer at kell szallni.
Azoknak akik aznap visszamennek Naganoba azt ajanlom vegyek meg az egynapos belepot: The Snow Monkey 1-Day Pass. 3200 yenbe kerul es a kovetkezoket foglalja magaba:
- A Nagaden vonat egynapos korlatlan hasznalata
- Nagaden Express busz egynapos korlatlan hasznalata a Nagano allomas es a Kanbayashi Onsen kozott
- A helyi Nagaden busz korlatlan hasznalata a Yudanaka allomas es a Kanbayashi Onsen kozott
- Belepes a Jigokudani Snow Monkey Parkba
Egyebkent egy buszjegy ara egy iranyba 1400 yen, a vonatjegy 1160 yen (local train), vagy 1260 (limited express) tehat megeri.
A belepot a Nagaden Nagano Station teruleten lehet megvenni, a JR Nagano melletti kis penztarnal, ahol minden ki van irva angolul. Rengeteg a turista, foleg a reggeli orakban, elofordul, hogy sorba kell allni. A belepo naptari napra ertendo, tehat csak aznap lehet felhasznalni. Utana a hosszu foldalatti folyoso egyenesen a buszokhoz visz, amit szinten nem lehet elteveszteni a sok turista miatt. A soforok is segitenek, hiszen tudjak, hogy az utasok zome oda igyekszik.
A Kanbayashi Onsen megallonal kell leszallni, ott is ki van tablazva merre kell haladni. Kb.15 perc alatt elerjuk az erdot, ahonnan indul a masfel kilometeres seta a majmokhoz. A bejaratnal uzemelo boltban ott lehet hagyni a nagyobb csomagot (500 yen), valamint meleg dzsekit, hotaposo csizmat, csuszasgatlokat lehet berelni.
Csodaszep havas fenyvesen haladtunk vegig, itt a letaposott osveny nagyon csuszos lehet, vigyazni kell.
A bejaratnal ujra figyelmeztetnek, nem szabad megerinteni, etetni, szembe vakuzni az allatokat.
Eleg enyhe volt aznap az ido, valoszinu emiatt is keves majom volt a vizben. Legalabb 2 oran keresztul figyeltuk oket, kb. 6-8 majom meritkezett meg, a tobbiek csak ittak, pihentek vagy szerelmeskedtek a medence szelen. A parkor buzat szort szet nekik a havon, azt szedegettek nagy igyekezettel. Kozben mentek a csaladi vitak es kergetozesek, a kicsik az anyjuk hatan lovagolva ereztek magukat biztonsagba.
A majomparkrol itt lehet informaciokat szerezni, az oldal aljan meg elo kamera felveteleket is lathatunk az aktualis helyzetrol:
http://en.jigokudani-yaenkoen.co.jp/
Visszafele nem szalltunk buszra, hanem legyalogoltunk a vonatallomashoz. Utkozben erintettuk a nosztalgikus furdovarosreszt, a Shibu onsent, amelynek tobb szaz eves tortenelme van.
Regen Hirao Onsen-nak neveztek es 1303-ban emlitik eloszor amikor a kiotoi templomok papjai felfedeztek a helyi forrasok gyogyito hatasait, es rendszeresen visszajartak ide.
A Soto szekta vezetoje, Takeda Shingen szinten a Shibu termal vizet hasznalta, hogy a hosszu harcok utan gyogyitsa meg embereit. Az Edo-korszakban (1600-1868) a Sanada klan szamurajai vettek birtokba a furdo teruletet. A hires kolto, Kobayashi Issa is gyakran megszallt a kornyezo ryokanokban es szamos verset irt, melyek ma kobe vesve orzik emleket a varos kulonbozo pontjain.
A szuk kis utcaban 35 onsen (ryokan) es 9 nyilvanos furdo varja latogatoit, legtobbjuk hagyomanyos epiteszeti stilusu faepulet. A ryokan egy tipikus japan fogado, amely a 8. szazad ota letezik. Tatami-matracos szobakat, a helyi konyha fogasait, melegvizes furdohelyisegeket es tarsalgot kinal a vendegeknek. A furdoben a nok es ferfiak elkulonitve es meztelenul lazulnak, a helyiseg mas reszeiben a yukata nevu kontost illik viselni es a papucsot, amit a szalloda bocsat rendelkezesre.
Ha itt megszallunk egyikben, kulcsot kapunk a 9 furdohoz, amiket tetszes szerint vegiglatogathatunk. Egeszen egyedulallo hangulata van a varoskanak, az emberek az utcan setalnak yukataba es a hagyomanyos japan szandalban (geta). Sorra probaljak a furdoket, kozben meg- megallnak az ajandekboltokban vagy barokban. Az utcaban van egy ingyenes labfurdo is, amit barki igenybe vehet, aki arra jar.
A vonatallomas kornyeke a Yudanaka onsen varosresz, ahol szinten sok furdo, szalloda es etterem talalhato. A majompark bejaratatol kb.3 km-t gyalogultunk eddig, tehat egyaltalan nincs messze. Nem erdemes buszra szallni, mert ugy alig lat valamit az ember. Yamanouchi varoskaja egy csendes kis volgyben fekszik, a tavolban a Japan Alpok vonulatai olelik korul.
A vonatallomasnal is volt egy forro labfurdozesi lehetoseg, nem hagytuk ki. A majmoknal eleg sokaig acsorogtunk a hoban, kicsit atfazott a labam, igy nagyon jolesett a melegviz.
Vonattal egy ora alatt ertunk vissza Naganoba, viszont egyszer valtani kellett Shinshu-Nakano megalloban, ahol rogton volt csatlakozas.
Nagano gasztronomiajanak leghiresebb eleme a “soba”. Japanul ez hajdinat jelent, de ez a neve a hires vekony szalu tesztanak is, mely hajdina lisztbol keszul (vagy hajdina es buzaliszt keverekebol). A hajdinat ismerjuk meg pohanka, tatarka neven is.
Keszitesenek es fogyasztasanak tortenete egeszen az Edo korszakig (1603-1868) nyulik vissza.
A szaritott tesztat levesbe fozik, vagy kulonbozo feltetekkel, melegen es hidegen szervirozzak.
Egy szallasunkhoz kozeli kis, csaladias etteremben kostoltuk meg, ahol a szemunk lattara keszultek a finom fogasok.
Erdekes izvilagot ismertunk meg, mely nem hasonlithato ossze a ramen levesek “noodle”-javal vagy a vastag buza tesztaval, aminek “udon” a neve.
