Nem mondom, hogy a japan edessegek a legfinomabbak a vilagon, de ketsegkivul fantaziadusak, diszesek, cukik, legtobbjuk igazi muveszi alkotas.

Altalaban ket kategoriaba soroljak oket: Wagashi es Yogashi. Elobbi a hagyomanyos edessegek gyujtoneve, amelyeket eredetileg is Japanban keszitettek, utobbi, a nyugati edessegek csoportja, amelyek az orszag megnyitasa utan bearamlottak.
A cukorral csak az 1860-as evekben ismerkedtek meg a japanok, de ok mar ennel sokkal korabban is keszitettek edessegeket a rendelkezesre allo alapanyagokbol: pl. rizsbol es edes babbol.

Legregebbi a mochi, mely allitolag a Jajoi-korban (kr.e. 300 – kr.u. 300), a kamik foldre szallasa utan megjelent, az orszag nyugati feleben, ahol a rizstermesztes is elterjedt.
Mai napig ez a japan desszertek alapveto osszetevoje es onmagaban is desszertkent funkcional. A japanok szerint a mochiban lako inadama (rizs szellem) uj eletre serkenti es energiaval tolti fel azokat, akik esznek belole.

A valodi mochi csupan harom hozzavalbol keszul: rizs, viz, levego. Bizony rizs, nem pedig liszt az elsodleges hozzavalo, megpedig a rovidszemu, ragados mochigome rizs, mivel ennek a legmagasabb az amilopektin tartalma, ami ragacsossa teszi. A rizst goz felett paroljak, majd hagyomanyosan kalapacsokkal, (napjainkban inkabb gepekkel) utemesen tesztava pufolik. A tesztabol tenyernyi golyokat formaznak, amit megtoltenek, jellemzoen edes vorosbabpasztaval, vegul lisztbe, kemenyitobe vagy porkolt szojabablisztbe forgatnak.  Kistermelok, foleg fesztivalokon, bemutatokon, vagy boltjaik elott kezi erovel fakalapacsokkal ritmusosan pufolik a tesztat. Nagyon latvanyos es szorakoztato, ezek a mochik dragabbak a nagyuzemben keszult tarsaiknal. Video a Youtube-rol.

A mochi kulonbozo valtozatai a cseresznyeviragzastol (Sakura mochi) kezdve a gyereknapig szamos unnep meghatarozo kiegeszitoje, pl. a haromszinu Hishimochi a lanyok napjan (Hina Matsuri), az Akumaki a gyereknap mochija, a Botamochi a tavaszi es az oszi napejegyenloseghez kapcsolodik, az ujevi hagyomany Kagami mochi-jat a Japan unnepek bejegyzesben ismertettem. A mochi-nak csupan egy nagy negativuma van, a ragacsossaga, ami miatt sokuknak a torkan akadt. Talan tul falankan eszik, talan illuminalt allapotban, de teny, hogy foleg szilveszterkor sokan leltek halalukat fulladas miatt.

A mochi-hoz hasonlo a Dango es Daifuku csupan annyi a kulonbseg, hogy utobbiak riszlisztbol keszulnek, izesitve, szinezve, toltve vannak.
A Dango leggyakoribb formaja a harom vagy negy darab gomb, amit egy rudra tuznek, ezt leonthetik szoja szosszal, pirithatjak...stb.
A Daifuku-nak sok fajtaja van. Leggyakoribb a feher, halvanyzold vagy halvany rozsaszin, anko-val (edes babpaszta) toltve. Kedvenceim az epres, kaves, csokis toltelekkel keszultek.
Ebben a bejegyzesben sokszor fog szerepelni az “anko” szo, tehat tudjatok, hogy ez az edes vorosbab paszta (Azuki vorosbabbol keszul, ez alapban edeskes), amit Japanban eloszeretettel hasznalnak toltelek anyagnak. Nem mondom, hogy finomabb mint egy lekvar vagy vaniliakrem, de naaaa, ok ezt szeretik.

Sorra veszek nehany kozkedvelt, hagyomanyos es kulfoldrol atvett sutemenyt, a nevet es leirast a kep jobb oldalan talaljatok.

A cukraszdak, peksutemenyes boltok es kozertek valaszteka boseges, a sajat izvilagu edessegeik melle, ugyesen megtanultak a piteket, sajttortakat, tejszinhabos tortakat.
A kekszek nemcsak finomak, hanem aranyos es stilusos diszites van rajtuk, attol fugg hol aruljak: tengerparti nyaralohelyen tengeri halak diszitik, templomnal Buddha abrazolasok, Nemzeti parkokban az adott hegy vagy nevezetesseg kepei…stb.
Biztos hallottatok rola, hogy milyen sokfele Kit-Kat letezik itt, csatolok nehany kepet.

Rengeteg fele edesseg van Japanban, lehetetlenseg az osszeset bemutatni, annal is inkabb, mert talalekonysagukbol kiindulva, szerintem gyakran szuletnek ujabb es ujabb kreativ es szezonalis alkotasok, a kulonbozo regiok unnepei es hagyomanyai fuggvenyeben.
Gyertek es kostoljatok oket batran!